Egésézséges élet

Azzal, hogy emberré lettünk, és többé váltunk, mint a természet körforgásának egyszerű részei, az alapvető biológiai mechanizmusokhoz való viszonyunk is megváltozott, ami leginkább a táplálkozás területén nyilvánul meg.


Az, hogy egy anya hogyan és meddig tudja szoptatni csecsemőjét, majd későbbiekben hogyan neveli őt a helyes táplálkozásra, kihatással van a gyermek későbbi életére is, és nagyban meghatározza az ételekhez, az étkezésekhez való viszonyát, ha úgy tetszik, egész felnőtt életünkön át hordozzuk azt a mintát, amelyet a táplálkozásról kaptunk.
 
Ma már szinte nem létezik olyan ember, aki ne tudna, hogy az egészség megőrzéséhez nem csupán a táplálék megfelelő mennyisége, hanem annak minősége - az egyes összetevők és a különböző táplálékcsoportok kiegyensúlyozott, megfelelő arányban való bevitele- is elengedhetetlenül fontos. Mindezekkel együtt azonban választásunkat nem kizárólag - nem is elsősorban - az ételek tápértéke határozza meg, hanem azok íze, aromája, az a kellemes érzés, érzékeket csiklandozó elmény, amelyet az egyes ételek elfogyasztása nyújt. Gondoljunk csak arra, hogy összefut a nyál a szánkban a reggeli friss kávé illatára, a fénylő héjú piros alma húsának roppanására, a narancs savanykás ízére , vagy a nap melegétől olvadni induló fagylalt lágyságára.
Az evés, az étkezés ezenfelül komoly társadalmi jelentőséggel is bír, találkozók, események fénypontja, a család fontos összetartó ereje lehet.
A világon mindenhol elfogadott dolog, hogy délidőben az emberek felállnak a munka mellől és ebédelni mennek.


A étel fontos része ünnepeinknek is. Karácsonykor szinte már elmaradhatatlan a sült pulyka, a hal, a káposzta, más alkalmakra a születésnapi torta és a különleges alkalmakra készített konyhaművészeti csodák hozzátartoznak az ünnep hangulatához, meghittséget adnak, szeretet közvetítenek.
Minden vallási vagy társadalmi közösségeknek megvannak a maga "tiltott" és "javasolt" ételei. A keresztényeknek például péntekenként tanácsos hús helyett a halat enniük, hogy azáltal emlékezzenek Jézusra, aki ahelyett, hogy egyszerűen megetette volna a embereket hallal, megtanította őket halat fogni.
A zsidó és a muszlin vallásúak számára tilos a sertéshús fogyasztása, ami feltételezhetően egészségügyi célokat szolgált, majd lassan a hithűség bizonyítéka lett. Mindezeken kívül pedig az egyes kultúrák számon tartanak bizonyos, szerencsét, gazdagságot vagy sikert hozóételeket, amelyeknek igazi értéke így már jóval több, mint ha csak szervezetünket táplálnánk.
Mindennapi életünkben , munkánk és faladataink végzésében kiemelten fontos szerep jut a megjelenésnek, amelynek bizony vitathatatlan része a testsúly. Bár a különböző taktikák és fortélyok száma végtelen, a kövérséget nem lehet elrejteni. Lehet szépen öltöztetni , "jól hordani" , büszkén viselni, de láthatatlanná tenni nem. Szomorú, de sajnos igaz, hogy civilizált nyugati világunkban egy ember értéke fordítottan arányos a kilói számával.
A média kultuszt teremtett a soványságnak - ma már normálisnak lenni sem divat - , a családban és a barátok körében is minden az alakról szól: vékonyabbnak lenni, min a másik. Lehet -e akkor csodálkoznunk, hogy boldog-boldogtalan fogyókúrázik, vagyonokat költ fogyasztószerekre.


A dolog nem egyszerű. Hiszen mi magunk vagyunk azok, akik hiszünk ennek a szemfényvesztésnek, mi vagyunk azok, akik olyan követelményeket támasztunk saját magunkkal szemben, amelyeknek nem lehet megfelelni, és alakítjuk át ily módon a külső nyomást belső igénnyé.
Jó példa erre, amikor a korábban túlsúlya miatt gúnyolódás célpontjává tett gyerek tinédzserkorban diétázni kezd, és akkor sem hagy fel a koplalással, amikor soványsága már egyenesen visszataszító.